Az Országos Honvédelmi Bizottmány
Kossuth Lajos képviselő és volt pénzügyminiszter 1848. szeptember 15-én kezdeményezte, hogy Batthyány Lajos ügyvezető miniszterelnök honvédelmi intézkedéseinek parlamenti ellenőrzésére válasszanak egy parlamenti bizottmányt. (A javaslat praktikus oka az volt, hogy így Batthyánynak nem a parlament nyilvánossága előtt kellett beszámolnia a titoktartást igénylő katonai kérdésekről; ugyanakkor a törvényhozás ezen a módon gyakorolhatta a végrehajtó hatalom fölötti ellenőrzést.) A bizottság tagjainak (Kossuth Lajos, Nyáry Pál, Madarász László, Pálffy János, Patay József és Sembery Imre) – akik a parlamenti radikálisok közül kerültek ki – megválasztását szeptember 21-én jelentették be a képviselőházban. Szeptember 22-én Kossuth már e bizottmány esetleges kormányjellegű működésére tett célzásokat.
Szeptember 28-án a képviselőház a sukorói táborban lévő Batthyány távollétének idejére a „honvédelmi választmány” jelenlévő tagjait bízta meg a végrehajtó hatalom vitelével. Másnap Kossuth javasolta, hogy bővítsék ki a választmányt a minisztériumok államtitkáraival. A képviselőház ezt is elfogadta. Kossuth azonban rövidesen elhagyta a fővárost, s visszatért az Alföldre, hogy folytassa toborzóútját. Kossuth és Patay távozása után Sembery és Nyáry mellett ifjabb Pázmándy Dénes, a képviselőház elnöke intézkedtek a szükséges védelmi kérdésekről.
Szeptember 30-tól az eddig a „képviselőház honvédelmi bizottmánya” nevet viselő testület Országos Honvédelmi Bizottmányként (OHB) folytatta működését. Már szeptember 30-án fogalmazott, illetve írt alá rendeleteket két volt miniszter, Szemere Bertalan, s az ezen a napon a Délvidékről visszatért Mészáros Lázár. Másnap, október 1-jén Pázmándy javaslatára mindkettőjüket beválasztották a bizottmányba. Néhány rendeletet Nádosy Sándor alezredes, az Országos Nemzetőrségi Haditanács elnöke és Czetz János főhadnagy, a hadügyminisztérium segédtisztje szignált. Az igazán fontos ügyekben, így a Jellačić üldözésével kapcsolatos katonai-politikai döntésekben Pázmándyé volt a főszerep. Ő volt az, aki október 2-án a képviselőháznak bejelentette, hogy az OHB szerint előbb-utóbb szükséges intézkedni a végrehajtó hatalom viteléről.
Másnap, október 3-án a felsőház határozott arról, hogy az OHB kiegészítésére néhány tagot küld ki; ezek Perényi Zsigmond báró, idősb Pázmándy Dénes, Jósika Miklós báró és Esterházy Mihály gróf voltak. A választást október 4-én a képviselőház is elfogadta. Ezzel a testület létszáma – az államtitkárokat nem számítva – 12 főre növekedett.
Október 7-én a fővárosba visszatért Kossuth a képviselőház aznapi ülésében csak egy futó célzást tett arra, hogy az országgyűlésnek majd intézkednie kell a végrehajtó hatalomról; de az ülés fő tárgya az volt, hogy a ház nyilvánítsa törvénytelennek az október 3-i manifesztumot. Hiszen ez volt a jogi alapja annak, hogy az egyáltalán intézkedhessen a végrehajtó hatalomról. Kossuth ezen a napon csak ezzel foglalkozott.
Másnap megérkezett az október 6-i bécsi forradalom híre. Ebből nyilvánvalóvá vált, hogy az október 3-i manifesztum végrehajtására nem lesz erő. Kossuth tehát az október 8-án reggel 10 órakor tartott ülésben javasolta, hogy a képviselőház a végrehajtó hatalmat ruházza a képviselőház honvédelmi bizottmányára. A képviselőház közhelyesléssel fogadta az indítványt, majd Zákó István Bács megyei képviselő javaslatára, az OHB elnökévé választotta Kossuthot. Helyettes elnök lett Nyáry Pál és Perényi Zsigmond. A testület ezt követően Országos Honvédelmi Bizottmány (OHB) néven gyakorolta a végrehajtó hatalmat. November elején a Bécsből hazatért Pulszky Ferenc külügyi államtitkár is a testület tagja lett.
Kossuth november végén megpróbálta szabályos minisztériummá átszervezni a testületet, de lényegében sikertelenül. A szakminisztériumokat a korábbi államtitkárok, és az OHB tagjai – képviselők és felsőházi tagok – vezették. E kormányzati rendszerben Kossuth honvédelmi szempontból nagyon is indokolt egyszemélyi, korlátozottan vezetést gyakorolt. A belügyminisztériumról leválasztották a rendőri, a földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztériumról a postai ügyeket, s Madarász László vezetésével megszervezték az Országos Rendőri és Postaosztályt, más néven Országos Rendőri Hivatalt.
Decemberben Szemere Bertalant kinevezték Felső-Magyarország teljhatalmú országos biztosává. 1849 januárjában a testületből kilépett Pálffy János, hazatért Sembery Imre, külföldre távozott Pulszky Ferenc külügyi államtitkár. A felsőházi tagok közül Perényi Zsigmondnak, a képviselők közül Patay Józsefnek nem volt külön funkciója. Az elsőrendűen fontos ügyekkel Kossuth foglalkozott, Esterházy Mihály és Nyáry Pál a hadseregellátás és hadianyaggyártás ügyeit felügyelte, Jósika Miklóséi voltak a sajtó és a művelődési ügyek, Madarász László pedig a rendőri és postai ügyeket vitte. A függetlenség és a trónfosztás április 14-i kimondását követően a testület megszűnt, tagjai közül senki sem került be a Szemere-kormányba.