A magyar hadisír gondozás története

Magyar Hadisírgondozás története:

Magyarországon az intézményesült hadisírgondozás története az I. világháború időszakára nyúlik vissza. Az Osztrák-Magyar Monarchia közös Hadügyminisztériumában 1915 decemberében szervezték meg a 9. osztályt, mely a katonatemetők létesítésével, elrendezésével, fenntartásával, illetve a hősi halottak nyilvántartásával összefüggő teendőkkel foglalkozott. A hadisírgondozás gyakorlati feladatait azonban az egyes helyőrség parancsnokságok látták el.

Az önálló magyar hadisírgondozás a két világháború közötti időszakban alakult ki. A magyar királyi Honvédelmi Minisztériumban 1921-ben jött létre a 4. (nyugdíj ügyi) osztály, mely feladatául kapta a hadisírgondozás ügykörét is, szervezetében a hatékonyabb ügyintézésre, ellenőrzés céljából létrejött a Hősi Temetők Felügyelősége. Szervezeti változtatások következtében 1938-ban megalakult a Hadigondozási (Hg.) osztály, melyet 1940-ben HM 22. (hadigondozási és tűzharcos) osztálynak neveztek át. Az osztályból 1944-ben pedig létrejött a 22/v (veszteségi) osztály, mely a hadisírgondozási ügyekkel foglalkozott.

E korszakban fontos társadalmi szerepet töltöttek be a különféle civil szervezetek is. Az első világháborúban elesett katonák sírjainak helyzetére kívánta ráirányítani a közfigyelmet a József főherceg tábornagy fővédnöksége alatt álló, 1924-ben alapított Országos Magyar Hadimúzeum Egyesület, valamint annak kebelében 1927-ben életre hívott Országos Kanizsai Dorottya Bizottság. Utóbbi fővédnöke a kormányzó hitvese, Purgly Magdolna, elnöke a miniszterelnök felesége, gróf Bethlen Istvánné, elnökhelyettese gróf Hadik Béláné volt.

A második világháborút követően, 1946-ban a Honvédelmi Minisztérium elnöki osztálya készített egy tervezetet, miszerint államköltségen fel kell újítani és karban kell tartani a hazai katonasírokat, illetve hazahozatni és itthon újratemetni a külhonban elesett magyar katonák földi maradványait, majd 1948-ban megszületett az egyes települések jegyzői jelentésein alapuló összeírás a Magyarországon található hősi temetési helyekről, azonban mindezeket konkrét intézkedések nem követték. A magyar hősi sírok intézményesített és szabályozott gondozásáról a kommunista hatalomátvételt követően nem lehetett szó. Az 1950-es évektől szisztematikusan számolták fel a magyar hősi halottak sírjait, vagy hagyták, hogy az enyészeté legyenek. Ennek talán legelrettentőbb példája a Rákoskeresztúri Új Köztemetőben egykoron létezett Hősök Temetője, ahol az 1970-es évekig több mint tízezer első és második világháborús hős sírját számolták fel. A Magyarország területén hősi halált halt magyar és német katonák sírjainak gondozása csak egyéni vagy egyházi szinten, általában a hivatalos szervek és a nyilvánosság elől eltitkoltan volt lehetséges.

A rendszerváltozás alapvető szemléleti változást eredményezett. A Honvédelmi Minisztériumon belül 1993-ban alakult meg a Honvéd Hagyományőrző Iroda, mely 1997-től Hadisírgondozó Iroda néven működött tovább. Felügyeletét a humán intézményrendszerért felelős helyettes államtitkár látta el. Az 1999-ben megszüntetett Iroda jogutódja a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HIM) keretében 2000-ben kezdte meg működését. A Hadisírgondozó Iroda később osztály, majd igazgatóság szinten működött az intézmény kötelékében.

A honvédelmi vezetés a hadisírgondozás nemes ügyét magasabb szintre kívánta emelni, ezért 2010-ben létrehozták a HM Társadalmi Kapcsolatok és Hadisírgondozó Hivatalt. A Hivatal helyett 2011-ben a miniszteri kabinet irányítása alatt létrejött a HM Katonai Hagyományőrző és Hadisírgondozó Osztály, majd 2012. december 1-jével megkezdte működését a HM Társadalmi Kapcsolatok és Háborús Kegyeleti Főosztály. Ez az állapot egészen a főosztály 2015-ös megszűnéséig tartott, amikor is a HM Társadalmi Kapcsolatok Hivatal létrehozásával a hadisírgondozást is annak feladatai közé illesztették. A kormányzati feladatok racionalizálásával együtt járó újabb átalakítás következtében, a hadisírgondozás feladatrendszerét 2016-ban több szervezet között osztották meg, melyből a feladatok teljességét érintő, meghatározó jellegű tevékenységi körök visszakerültek a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeumba, ahol jelenleg a Katonai Emlékezet és Hadisírgondozó Igazgatóság foglalkozik e területtel.