(1923-1982)
1956-os munkástanács vezető és elítélt
Hat elemi osztály elvégzése után kifutó, napszámos, gazdasági cseléd volt, majd 1944 őszén leventeként Nyugat-Európába vezényelték, ahonnan 1945-ben tért haza. 1946-tól a Standard (később Beloiannisz) Híradástechnikai Gyárban dolgozott szerszámlakatosként. 1946-tól az MKP, majd az MDP tagja, többszörös sztahanovista munkás volt. 1956. október 23-án részt vett a tüntetésen, majd október 25-től a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár ideiglenes munkástanácsának, november végétől pedig a végleges munkástanácsának elnöki tisztségét töltötte be. November 13-án éjjel a szovjet hatóságok többedmagával elvitték a gyárból, de hajnalban szabadon bocsátották. November 14-én az Egyesült Izzóban a XI. kerület küldöttjeként részt vett a budapesti munkástanácsküldöttek ülésén, majd később az Akácfa utcában a Nagy-budapesti Központi Munkástanács megalakításában is. 1956. december 11-én a Parlamentben őrizetbe vették, de öt nap után szabadon bocsátották. 1957. március 13-án ismét letartóztatták és 1957. december 19-én 12 év börtönre ítélték. Az 1963-as amnesztiával szabadult, utána az Egyesült Izzóban dolgozott. 1982. január 2-án hunyt el.