(1932-1959)
Az 1956-os forradalom résztvevője, a megtorlás halálos áldozata
Nevelőszülőknél nevelkedett , majd takarítónőként a Lámpagyárban dolgozott. 1956-ban csatlakozott az egyik Corvin-köz környéki fegyveres csoporthoz, ahol megismerkedett Wittner Máriával is. A Vajdahunyad utcai csoport tagjaként a corvinista egységek tevékenységében vett részt, akik a nemzetőrség kötelékében rendfenntartó feladatokat láttak el. A Köztársaság téri pártbizottság ostrománál is jelen volt. A csoport tagjaival november 7-ig harcolt a szovjet csapatok ellen, amikor társával együtt az emigráció mellett döntött, november 7-én indult el Ausztriába. Bízva az 1956 decemberében hirdetett amnesztiában január 12-én visszajött Budapestre. Júliusban azonban letartóztatták, és a Wittner Mária és társai elleni per másodrendű vádlottjaként a Fővárosi Bíróság Tutsek Gusztáv vezette népbírósági tanácsa 1958. július 23-án halálra ítélte. A Legfelsőbb Bíróság Borbély János vezette tanácsa jogerőre emelte az ítéletet, és 1959. február 26-án kivégezték.