Az Osztrák–Magyar Monarchia haderejének legismertebb, legmagasabb beosztást elért, izraelita származású tábornoka báró Hazai Samu vezérezredes volt. aki pályafutása nagy részét a m. kir. Honvédségben kötelékében szolgálta.

Az 1851. dec. 26-án Rimaszombaton, Kohn Samu néven született fiatalember a szeszgyáros, nagykereskedő apa foglalkozását követve először a budapesti kereskedelmi akadémiát végezte el, majd 1873-ban a Ludovika Akadémia tisztképző tanfolyamára nyert felvételt, ahol honvédként 1873. ápr. 1-jén kezdte pályafutását. A tanfolyam sikeres befejezését követően hadapród rendfokozattal, 1874. nov. 1-jével került a m. kir. 51. honvéd gyalogzászlóalj állományába. Első tiszti rendfokozatát másfél esztendő múlva érdemelte ki, 1876. máj. 1-jén léptették elő hadnaggyá. Ezzel egyidőben döntött nevének magyarosításáról. A m. kir. 51. honvéd gyalogzászlóalj századparancsnokaként 1881 októberéig szolgált, nov. 1-jétől a miskolci m. kir. 78. honvéd gyalogdandár parancsnokságának segédtisztje lett. Közben elvégezte a Ludovika Akadémia felsőbb tiszti tanfolyamát, majd sikerrel fejezte be a Bécsben működő vezérkari tisztképzést folytató Hadiiskolát. Segédtiszti beosztásában léptették elő 1883. máj. 1-jén főhadnaggyá, majd dec. 1-jétől a cs. és kir. kassai VI. hadtest parancsnokságára helyezték, de alig egy esztendő múlva, 1884. okt. 1-jétől ismét a honvédség kötelékében, a szintén Kassán lévő III. honvédkerület parancsnokságán kapott segédtiszt-helyettesi beosztást. Pontosan 2 év múlva, 1886. okt. 1-jén helyezték a Honvédelmi Minisztérium állományába, ahol 1888. máj. 1-jén az akkor még létező, II. osztályú századosi előléptetését kapta, majd néhány hónappal később, 1889. aug. 18-án az I. osztályú századosi kinevezését is itt vehette át. Azonban az október már egy másik beosztásban találta. 1889. okt. 1-jétől a Ludovika Akadémia hadseregszervezet és harcászat tanára lett. 4 év tanári beosztást követően ismét csapattiszti beosztást kapott a m. kir. kassai 9. gyalogezred kötelékében. 1894 novembere már a III. honvédkerület parancsnokságán találta, ahol nov. 1-jétől segédtiszti beosztást látott el, 1895. máj. 1-jétől őrnagyként. 1896. okt. 15-én áthelyezték a honvéd törzstiszti tanfolyamra, ahol mint tanár működött, 1897. nov. 1-jétől alezredesi rendfokozatban. 1902. okt. 9-étől a honvéd törzs- és felsőbb tiszti tanfolyam parancsnoki beosztásának teendőt látta el. 1900. nov. 1-jén itt kapta ezredesi előléptetését is. 1904. okt. 28-ától pedig a Honvédelmi Minisztérium egyik ügycsoport főnöke lett, 1907. máj. 1-jétől immár vezérőrnagyként. Honvédelmi miniszterré 1910. jan. 17-én nevezte ki az uralkodó, majd nov. 1-jén altábornagyi rendfokozatot kapott. Az I. világháború kitörését követően 1914. aug. 4-étől pedig gyalogsági tábornokként látta el a miniszteri teendőket. Több mint 7 év után hagyta el a miniszteri széket, 1917. febr. 2-ától az uralkodó az osztrák–magyar fegyveres erők utánpótlási ügyeinek főnöki beosztásának ellátásával bízta meg. A Monarchia összeomlásakor beosztása megszűnt, és Bécsből visszatért Budapestre, ahol 1918. dec. 1-jétől, több mint 45 évi szolgála után nyugállományba helyezték. Hosszú pályafutása során számos külföldi és hazai kitüntetésben, elismerésben részesült. Kitüntetéseinek többsége persze honvédelmi miniszteri tevékenységéhez köthető. A külföldi kitüntetései közül a jelentősebbek: Spanyol Katonai Érdemrend nagykeresztje, Porosz Vörös Sas Rend I. osztálya, Bajor Katonai Érdemrend nagykeresztje kardokkal,  Würtembergi Korona Rend nagykeresztje kardokkal, Török Medzsidi Rend I. osztálya. A 16 hazai kitüntetései közül a fontosabbak: Osztrák Császári Vaskorona Rend I. osztálya, Katonai Érdemkereszt I. osztálya, Osztrák Császári Lipót Rend nagykeresztje, Nagy Katonai Érdemérem.

A magyar bárói címet 1912. szept. 13-án kapta meg. 1910 és 1917 között a Nemzeti Munkapárt országgyűlési képviselője is volt. Az uralkodótól 1916. febr. 22-én a cs. és kir. 46. gyalogezred ezredtulajdonosi címét is megkapta. 

A napi teendői mellett az 1880-as évektől rendszeres hadtudományi, hadtörténeti publikációs tevékenységet is folytatott. Írásai elsősorban a Ludovika Akadémia Közlönyében vagy a Magyar Katonai Szemle hasábjain láttak napvilágot.

Nyugállományba helyezését követően a polgári, illetve a közéletben is egyaránt tevékeny maradt. 1922. jan. 7-étől a Magyar Királyi Állami Hadianyaggyár elnöki tisztét töltötte be, 1925-től a Magyar Katonai Írók Körének elnöke, 1927-ben a parlament felsőházának örökös élethossziglani tagja lett. Magas kort megérve, életének 91. évében hunyt el Budapesten 1942. febr. 10-én, majd 1942. febr. 13-án helyezték örök nyugalomra a Farkasréti temetőben.