Henryk Dembiński
Henryk Dembiński gróf 1791. január 16. a galíciai Groiyban született. A bécsi hadmérnöki akadémián végzett tanulmányai után 1806-1814 között százados volt a Varsói Nagyhercegség hadseregében. Részt vett az 1812. évi oroszországi hadjáratban, Szmolenszknél megsebesült. Az 1813. évi harcokban tanúsított vitézségéért megkapta a francia Becsületrendet.
Az 1830-31. évi lengyel szabadságharcban előbb őrnagy, majd ezredes, 1831 márciusától dandártábornok volt. Az ostrolękai csata után hadosztályparancsnok volt Litvániában. Az ottani lengyel csapatok veresége után keresztülvágta magát Varsóig. Augusztus 11-én kinevezték a lengyel hadsereg fővezérévé, de mivel fel akarta adni a fővárost, 17-én leváltották. Emigrált, 1848-ig Párizsban élt.
1848-49 fordulóján felajánlotta szolgálatait a magyar kormánynak. 1849. január 21-én Kossuth altábornaggyá, 29-én a felső- (I.) és közép-tiszai (II.) meg a tartalék, február 12-től a III. és a VII. hadtestek főparancsnokává nevezte ki. Kápolnai kudarca ellenére, 1849. április 19-én a felső-magyarországi hadsereg főparancsnokává nevezték ki, de május 24-én beadta lemondását. A Szemere-kormány ezt elfogadta, de Dembiński csak június 18-án adta át a parancsnokságot utódjának, Józef Wysocki vezérőrnagynak.
Július 3-án Mészáros Lázár fővezér vezérkari főnökké és teljhatalmú helyettesévé nevezte ki, július 29-től augusztus 9-ig a déli magyar fősereg fővezére volt. A temesvári vereség után emigrált, előbb Törökországban, majd 1851-től Párizsban élt. Francia nyelvű emlékiratai mindmáig kéziratban vannak. 1864. június 13-án Párizsban halt meg.
Kép: Henryk Dembiński altábornagy - Kurowski – Cartier – J. (Jacott) litográfiája