A hősi parcellarészben nyugszik Mocsáry István őrnagy, Piri Imre szakaszvezető, Nagy Zoltán őrmester, Csépe Sándor honvéd, Hank Ferenc honvéd, Juhász Vencel honvéd, Krasz András honvéd, Nagy János honvéd, Takács Gyula honvéd és 24 ismeretlen bajtársuk, akiket túlnyomó részt HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum szakemberei exhumáltak.

A jövőben 468 sírhelyen 2808 hősi halott magyar katona földi maradványai kerülnek végső nyughelyükre.

Manapság is zajlanak exhumálások és feltárások, amelynek a célja, hogy a hősi halált halt magyar katonák méltó körülmények között nyugodhassanak. Ezen katonák is emlékeztetnek minket az első világháború 660 ezer és a második világháború 370 ezer hősi halottjára, akik katonai esküjükben foglaltak szerint meghozták a legnagyobb áldozatot.

„Legyetek erősek és legyetek bátrak a mi népünkért…” (2Sám 10,12)

Részlet Jákob János dandártábornok, protestáns tábori püspök újratemetési beszédéből:

„A fojtogató csendben, a múltba tekintünk, arcunkon nincsenek már keserű könnyek, lelkünkben elnémultak az üvöltő emlékek, de mégis fáj, amit egykoron, kéretlenül elvégzett a halál. Mostani elcsendesedésünkben saját gyászainkon keresztül fókuszálunk rá, a hazájukért, népükért küzdő magyar katonák hős áldozatára, hűségére. A katona erényei között minden korban az elsők között szerepelt a bátorság, a hősies helytállás szeretett hazájáért, népéért, családjáért.

A hőst alapvetően az különbözteti meg a hősködőtől, hogy hősiességre nehéz felkészülni. Hiszen az ember nem úgy van, mint az amerikai filmekben, hogy reggel felébred az emberünk, és elhatározza a főszereplő: Ma hős leszek! A hősiesség egy adott pillanatban bekövetkezett helyes döntés következménye.

A hősöket és a gyávákat nem a nagy alkalmak szülik, azok csupán leleplezik őket. A heves érvek és ellenérvek ütközőzónáiban vergődve, a szakma, az érzelem, a hazafiasság gondolatai közt vívódva, lássuk be, a szükség szorítása nagy úr.

Amikor adott egy felelős vezető, akire rászakad egy történelmi pillanat, a rábízott katonákért való felelősség súlya, a kitűzött cél elérése minél kisebb ember vesztességgel, az bizony megpróbálja, és kikéri őt.

»Aki harcol, az veszíthet, aki nem harcol, már veszített is!«

Ebben a hősi parcellában olyan katonák földi maradványai kerülnek újraelhelyezésre, akik ahogyan olvastam, az isteni parancsnak és esküjüknek engedelmeskedve, kiemelkedő hőstetteket hajtottak végre szolgálatuk alatt. Ők megtették azt, amit megkövetelt tőlük a becsület.”