(1922 – 2001)
Rendőrtiszt, az 1956-os forradalom résztvevője, majd politikai elítélt
Miskolcon született 1922-ben. A világháború idején esztergályosként dolgozott Diósgyőrben, és 1944-ben családjával a Magyarországi Kommunisták Antináci Komitéja (MOKAN Komité) fegyveres ellenállási szervezet tagjaként harcolt a német megszállók ellen. 1945-ben belépett a kommunista pártba, és rendőr lett. A politikai rendőrségnél szolgált, majd Budapestre helyezték, ahol az MDP KV Katonai és Karhatalmi Osztályán dolgozott, majd rendőr századosi rangban a BM (internálásokkal foglalkozó) Ellenőrzési Ügyosztályának helyettes vezetője lett. 1949-ben kétéves pártfőiskolára küldték, előbb a rendőrségi pártapparátus élére nevezték ki, majd 1952 júniusában Budapest rendőrfőkapitányává (majd a BM Budapesti Főosztálya vezetőjévé) nevezték ki, és novemberben ezredessé léptették elő.
1956 februárja után egy rendőrsági pártértekezleten Rákosi Mátyás távozását követelte, majd a forradalom kitörésekor visszarendelte a rendőröket a laktanyákba. 1956. október 31-én a Magyar Szocialista Munkáspárt hétfős Intéző Bizottságának tagjává, ill. Forradalmi Honvédelmi Bizottmány tagjává, majd 1956. november 3-án Forradalmi Karhatalmi Bizottmány ülésén a Nemzetőrség helyettes parancsnokává választották.
1956. november 5-én Ivan Szerov tábornok tartóztatta le. A Nagy Imre-per hatodrendű vádlottjaként ítélték életfogytiglani börtönre1958. július 15-én. 1963 márciusában az általános amnesztiával szabadult. 1965-ig vasesztergályosként a Telefongyárban, majd 1965-től műszaki tisztviselőként Solymáron dolgozott. 1969-ben engedélyt kapott az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán félbeszakadt tanulmányai folytatására államvizsgája letételére, de doktorrá avatása után nem tudott elhelyezkedni, ezért 1970-ben kivándorlási kérelmet nyújtott be. Ezután elbocsátották munkahelyéről, és csupán helsinki Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet után, 1975-ben engedélyezték, hogy feleségével együtt Kanadában élő lányukhoz kivándoroljanak. Torontóban fizikai munkásként dolgozott 1987-ig. 1987-ben háború alatti tevékenységéért szüleivel együtt megkapta a Yad Vashem Világ Igaza címét.
1989-ben rehabilitálása után hazatelepült, visszakapta rangját, majd nyugállományú rendőr vezérőrnaggyá, 1994-ben altábornaggyá léptették elő. Több társadalmi szervezetben szerepet vállalt: a Történelmi Igazságtétel Bizottság Katonai Szekciójának alelnöke (1990–1992), az Önvédelmi Szervezetek Országos Szövetsége, illetve az Országos Polgárőrszövetség alapító elnöke volt (1991–1997). 2000-ben visszaköltözött Kanadába, ahol 2001. március 2-án elhunyt.