Történetírásunk és az iskolai történelemtanítás számára évtizedeken keresztül elsősorban a függetlenségi harcok, a Bécs elleni felkelések jelentették az újkori és kora újkori magyar történelmet. Bocskai hajdúi, Rákóczi kurucai és 1848/49 honvédjei álltak a kutatások homlokterében. Pedig a Habsburgok zászlai alatt több százezer magyar vagy legalábbis magyarországi katona küzdötte végig a dinasztia sorozatos „örökösödési” háborúit, illetve harcolt a forradalmi Franciaország és Napóleon ellen. Az egyszerű katonákon kívül a magyarság jeles hadvezéreket is adott a császári hadseregnek. Gondoljunk csak a legendás huszártábornokra, Nádasdy Ferencre, de említhetjük Hadik Andrást, Berlin megsarcolóját, majd a Haditanács elnökét, és ide kívánkozik Alvinczy József is, aki Napóleonnal kétnapos, elkeseredett csatát vívott Rivolinál. Ebbe a sorba illeszkedik Kray Pál táborszernagy, aki 1735. február 6-án született Késmárkon és 1804. február 19-én hunyt el Pesten. A Kray-család morva eredetű késmárki família, amelyet 1662-ben nemesített meg Lipót császár. Bár a táborszernagy nagyapját, Jakabot a város bíráját Heister tábornagy 1709-ben Rákóczi-hűsége miatt lefejeztette, javaikat és birtokaikat elkoboztatta, Pál apja ifj. Jakab kapitányként szolgált a császári hadseregben. Sikerült visszaszereznie a Kray-család házát Késmárkon és a birtokok egy részét. Fiát színvonalas képzésben kívánta részesíteni ezért az ifjú Kray Pál a selmeci bányászati akadémiát látogatta, majd gróf Csáky Miklós hercegérsek támogatásával Bécsben matematikát tanult. 1753-ban kezdte katonai pályafutását a Haller-gyalogezredben (a későbbi 31.). 1757-ben zászlósként áthelyezték a Pálffy- később Preysach-gyalogezredhez (későbbi 39.) mely alakulatban 21 évig, 1778-ig szolgált. Kray végigharcolta a hétéves háborút, amelynek során Draskovich tábornok segédtisztje lett. 1760-ban kitűnt Glatz ostrománál és bevételnél, ahol egy rohamcsapatot vezetett. Karrierje viszonylag gyorsan ívelt felfelé a császár seregében. 1762-ben házassága miatt katolikus hitre tért. Kray a békeidőszakok alatt is kamatoztatta a selmeci bányákban szerzett műszaki ismereteit: 1778-ban a bártfai műút építési munkálatait vezette. Ugyanebben az évben Erdélybe vezényelték, ahol hamarosan egy karhatalmi feladat elé nézett. Székely határőreivel 1784 telén tevékeny szerepet játszott a Horia-Closka-féle román felkelés leverésében. Székelyeivel ő fogta el a havasokban bujkáló román lázadóvezéreket. A „kalapos király”, II. József soron kívül ezredessé léptette elő, majd az Udvari Haditanács egy román határőr ezred élére helyezte. A véres eseményektől leginkább sújtott erdélyi magyar nemesség hálából Zalatnán és Gyulafehérvárott diadalkapukat állított Kray Pál ezredes tiszteletére.
Az 1788 és 1791 között zajló török háborúban Kray kitüntette magát a Vulkán-szoros védelmében és 1789 novemberében csapataival elfoglalta a havasalföldi Krajova városát ezért elnyerte a Monarchia legmagasabb katonai kitüntetésének a Katonai Mária Terézia-rendnek lovagkeresztjét, majd magyar bárói címet is kapott, ezáltal helyet foglalhatott az országgyűlés felsőtábláján. Hamarosan tábornokká léptették elő.
Karrierjének csúcsa a forradalmi Franciaország ellen vívott első és második koalíciós háborúk során jött el, jóllehet egészségi állapota miatt 1790-ben nyugdíjazták. Coburg herceg, tábornagy kérésére visszatért a hadsereghez és a belgiumi hadszíntéren 1792. őszén Coburg seregének elővédjét vezette. Számos sikert ért el a franciák ellen, majd az 1793-as orchies-i és marchiennes-i ütközetekben nyújtott teljesítményéért megkapta a Katonai Mária-Terézia Rend parancsnoki keresztjét (1794. július 7-én). 1795-ben altábornaggyá lépett elő. 1796–1797 folyamán, a rajnai hadszíntéren Károly főherceg elővédjének parancsnoka volt, így döntő szerepet játszott a főherceg ambergi, de főleg a döntő würzburgi győzelmében 1796. szeptember 3-án. Az 1796. évi németországi hadjáratban, szeptember 19-én Jourdan seregének utóvédjére Altenkirchennél vereséget mért, ekkor a franciák egyik fiatal tábornoka, Marceau súlyos sebesüléssel fogságba esett és hamarosan elhunyt. Holttestét a lovagias Kray tábornok teljes katonai tiszteletadás mellett adta át a franciáknak. Az ellenséges parancsnok ezt a következő sorokkal köszönte meg: „Egész seregemben nagy figyelmet keltett az Ön nagylelkű viselkedése Marceau tábornokkal szemben. Ez, Tábornok úr, Önt és azt a nemzetet tiszteli meg, amelyhez Ön tartozik, s én ezért ezennel kifejezem Önnek elismerésemet.”
1797. április 18-án súlyos vereséget szenved a Neuwied melletti Rajna-hídfőnél, igaz ő is nagy veszteséget okozott a franciáknak és még a későbbi marsallt, Michel Ney tábornokot is fogságba ejtette. Hadbírósági vizsgálat indult ellene, de végül tisztázták és 1798 novemberében Itáliába helyezték.
Legfontosabb sikereit ezen a hadszíntéren aratja. Az orániai herceg váratlan halála miatt ideiglenesen kerül az itáliai császári-királyi hadsereg élére, amikor 1799 tavaszán egy nagy francia offenzívával kell szembenéznie. Március 25-26-án Veronánál, Legnagonál és Pastrengonál visszaverte a támadásokat, majd ellentámadásba ment át. Április 5-én a véres magnanoi csatában nagy vereséget mért Louis Schérer tábornok csapataira. A szövetséges orosz csapatok beérkezése után Szuvorov vette át a főparancsnokságot, Kray az előrenyomuló sereg elővédjét vezette és április 21-én elfoglalta Bresciát, amiért átvehette táborszernagyi előléptetetését. Ezután egy hadtest élére került melynek az volt a feladata, hogy elfoglalja Peschiera és Mantova erődjeit. Előbbit alig két nap ostrom után vette be 1799. május 6-7-én. Mantovát hosszas blokád majd viszonylag rövid ostrom után július 27-én foglalta el, egész Európa döbbenetét kiváltva ezzel, mivel mindenki az őrség hosszas kitartására számított. Kray hadtestével ezután nagy szerepet vállalt a győztes novi-i csatában augusztus 15-én. Sikereinek jutalma a Bács megyei Topolya uradalma volt. A francia elnyomás alól felszabadult olasz területek sajtójában Kray Pált „Itália megmentője”-ként ünnepelték.
A következő évben a Károly főherceg betegsége miatt megüresedett főparancsnoki posztot kapta a németországi hadszíntéren. Kray azonban nem tudta megismételni előző évi teljesítményét. Az engeni (1800. május 3.), meßkirchi (május 5.) és biberachi (május 8.) vereségek nyomán Ulmig vezette vissza a németországi hadsereget, ahonnan viszont több mint egy hónapig tartotta sakkban ellenfelét, Moreau tábornokot. Végül kénytelen volt feladni Bajorországot és visszavonulni az Inn vonalára, majd július 15-én fegyverszünetet kötni a franciákkal. Krayt végül 1800. augusztus 28-án váltották le meglehetősen megalázó módon. A katonai karrier ezzel véget ért. Utolsó éveiben Kray Pál topolyai kastélyának felépítésével foglalatoskodott.
A táborszernagy a francia háborúk egyik legsikeresebb császári-királyi hadvezére volt, Károly főherceg mellett. Mantova visszafoglalása idején pedig alighanem a leghíresebb magyar. Emlékét késmárki szülőhelyén emléktábla, a bécsi Hadtörténelmi Múzeumban szobor őrzi.
A Hadtörténeti Intézet és Múzeum gondozásában a közelmúltban egy monográfia is napvilágot látott a táborszernagyról. Lázár Balázs: Krajovai és topolyai báró Kray Pál táborszernagy katonai pályája. Budapest, 2013.