Láhner György
Láhner György 1795. október 22-én született a Turóc megyei Necpálon, egy elmagyarosodott, német származású polgári családban. 1812-től hadapródként szolgált a cs. kir. hadseregben, 1844-től őrnagyi rangban a 33. (Gyulay) gyalogezred 3. zászlóaljának őrnagya és parancsnoka volt. 1839. november 16-án Milánóban vette feleségül a 18 éves Lucia Conchettit.
Alakulatával előbb Pécsett, majd a Dráva-vonalon állomásozott. 1848 nyarán a délvidéki hadszíntérre került. Szeptembertől a hadügyminisztériumban, a fegyverkezési és felszerelési osztály, később a tüzérségi és felfegyverzési osztály vezetőjeként kulcsfontosságú szerepet játszott a honvédség fegyver- és lőszerellátásának biztosításában. Október 12-től alezredesi, november 28-tól ezredesi rangban szolgált.
Ő volt az egyetlen olyan személy, aki nem harctéri, hanem adminisztratív tevékenységéért kapta meg a tábornoki rangot, 1849. február 17-én. Szoros baráti viszony fűzte Görgeihez, és bírta Kossuth nagyrabecsülését is. Június 11-én délvidéki harctéri érdemeiért, valamint a fegyver- és lőszerellátásban tanúsított buzgóságáért megkapta Magyar Katonai Érdemrend II. osztályát.
Görgei hadseregéhez csatlakozva, Szőlősnél kapitulált 1849. augusztus 13-án. Aradon hadbíróság elé állították, s halálra ítélték. Jó lelkiismeretét mutatja, hogy a kivégzése előtti utolsó éjszaka fuvoláján Donizetti Lammermoori Luciájából a haldokló Edgar búcsúáriáját játszotta. Október 6-án harmadikként lépett a bitófa alá.
Kép: Lahner György - Szamossy Elek litográfiája