(1902-1982)
Szovjet politikus
1921-ben belépett a kommunista pártba. 1928-ban elvégezte a moszkvai Plehanov Közgazdasági Főiskolát, majd a Vörös Professzorok Intézetében folytatta közgazdaságtani tanulmányait, és a Moszkavai Állami Egyetemen, valamint az Ipari Akadémián tanított. 1931-től pártmunkásként dolgozott ellenőrző bizottságokban és népbiztosságokon, amelyek Sztálin tisztogatásait felügyelték az Urál-hegységben és Ukrajnában. 1937-től a rosztovi, majd 1939-től az ordzsonikidzei (ma Sztavropol) területi pártbizottság első titkára volt. A világháború alatt az Észak-Kaukázusi Front Katonai Tanácsának tagjaként a németellenes partizántevékenységet szervezte, illetve a csecsenek és egyéb kaukázusi muszlim kisebbségek kitelepítését felügyelte. 1941-ben az SZKP Központi Bizottságának tagja lett. 1944 és 1946 között a párt Központi Bizottsága Litvánia ügyeiért felelős irodáját vezette, amely a háború után tisztogatásokat és deportálásokat hajtott végre Litvániában.
1946-tól egyre fontosabb pozíciókat töltött be Moszkvában, 1947-től a KB Titkárságának munkatársaként haláláig a szovjet kommunista ideológia és propaganda irányítója volt. 1947–1948-ban a KB agitációs és propagandaosztályának vezetőjeként, 1948–1949-ben a párt nemzetközi információs osztályának vezetőjeként, 1949–1950-ben a Pravda főszerkesztőjeként dolgozott. 1952-53-ban, majd 1955-től újra az SZKP elnökségének tagja volt.
1956 őszén A. Mikojannal együtt különleges küldöttként tájékoztatta Moszkvát a forradalom eseményeiről és képviselte Budapesten a szovjet érdekeket. 1957-ben még Ny. Hruscsov mellé állt, amikor a szovjet párt vezetésében többen ellene fordulták, ám 1964-ben kulcsszerepet játszott L. Brezsnyev hatalomra juttatásában, és élete végéig a párt legszűkebb vezetőségének tagja maradt, aki az ideológiai irányítás mellett felügyelte a külföldi kommunista pártokkal való kapcsolatokat is. 1982. január 25-én Moszkvában hunyt el.
