(1894-1971)
Szovjet politikus, pártfőtitkár
A Szovjetunió Kommunista Pártja első titkára (1953-1964) és a szovjet minisztertanács elnöke (1958-1964), az SZKP XX. kongresszusán (1956 február) a desztálinizációs politikai reform folyamat elindítója. 1918-ban lépett be a kommunista pártba. A polgárháborúban a Vörös Hadsereg politikai tisztjeként vett részt. 1925-től a Sztálin közeli munkatársának számító L. M. Kaganoviccsal dolgozott együtt. 1929-től Moszkvában tanult, 1934 és 1938 között a moszkvai városi, illetve területi pártbizottság első titkára. 1938 és 1949 között az ukrán kommunista párt első titkára, emellett 1944-47-ben az ukrán kormány elnöke. 1934-től 1966-ig az SZKP Központi Bizottságának tagja, 1939-től 1964-ig a PB (Elnökség) tagja. Sztálin halálát követő utódlási harc győzteseként került hatalomra és maradt a Szovjetunió első számú vezetője 1964 októberéig, amikor puccsszerű leváltották párt- és állami tisztségeiből.
