(1933 – 2013)
Politikus, munkástanács vezetőként az 1956-os forradalom résztvevője, majd a megtorlás elítéltje
Hódmezővásárhelyen született 1933-ban. 1946-tól Budapesten volt asztalos- majd kádárinas. 1948-tól a Standard Elektromossági Vállalatnál, majd a Beloiannisz Híradástechnikai Gyárban dolgozott. 1953 és 1955 között sorkatonai szolgálatot teljesített. 1956. október 29-én beválasztották a Beloiannisz gyár munkástanácsába, majd november 14-én a Nagy-Budapesti Központi Munkástanács vezetőségébe, 15-én pedig annak elnöke lett. A Kádár-kormány tagjaival folytatott többszöri tárgyalás után december 11-én újra a Parlamentbe hívták tárgyalásra, ahol letartóztatták. 1958. március 17-én a Legfelsőbb Bíróság életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte. 1963-ban az amnesztiával szabadult, ezután szerszámkészítőként dolgozott. Az 1970-80-as években az 1956-os forradalomról rendezett illegális előadásokon, konferenciákon vett részt. 1988-ban a Történelmi Igazságtétel Bizottság alapító tagja, majd a Nagy Imre és kivégzett társai temetésének egyik szónoka volt. Az újjáalakuló Központi Munkástanács elnökévé választotta 199-ben, majd. 1993-ban megjelentek a visszaemlékezései és megválasztották az ’56-os Szövetség elnökévé. 2013. április 30-án hunyt el Budapesten.