(1909-1949)
Kommunista politikus, blügy-, majd külügyminiszter, a koncepciós perek áldozata
1909-ben született Reich László néven Székelyudvarhelyen. 1929-től a budapesti bölcsészkar magyar-francia szakos hallgatója volt. 1930-ban bekacsolódott az illegális kommunista mozgalomba, egy évvel később belépett a pártba, emiatt többször letartóztatták. 1933-tól építőmunkásként dolgozott, szakszervezeti vezetőként sztrájk szervezésében vett részt. 1937-ben pártutasításra Prágába, majd egy ével később Spanyolországba ment, ahol Firtos László álnéven a polgárháborúban a 13. nemzetközi brigád Rákosi-zászlóaljának párttitkáraként vett részt. Súlyosan megsebesült a harcokban, majd a spanyol köztársaság bukása után, 1939-ben Franciaországban internálótáborba került. 1941-ben illegálisan visszatért Magyarországra, ahol újra letartóztatták és inetrálták. Kiszabadulása után, 1944-ben részt vett az ellenállási mozgalomban és a Magyar Front munkájában. 1944 decemberében a nyilasok fogságába esett, akik Sopronkőhidára, majd Münchenbe vitték, 1945. május 13-án tért haza. Ezután a KMP vezető testületeinek tagja, nemzetgyűlési képviselő, majd 1946 és 1948 között belügyminiszter lett. Miniszterként kulcsszerepet játszott az ország szovjetizálásában, a BM Államvédelmi Osztálya (ÁVO) megszervezésében és irányításában, számos civil (vallásos) szervezet és egyesület betiltásában, a Cserkésszövetség feloszlatásában, és az első koncepciós perek előkészítésében. 1948-ban külügyminiszter lett, majd 1949 májusában letartóztatták, és szeptemberben koncepciós perben halálra ítélték. 1949. október 15-én végezték ki. 1955-ben rehabilitálták. Temetése 1956. október 6-án a forradalom közvetlen előzményeként az ötvenes évek törvénytelenségei elleni tömegtüntetés is volt.
