Szobrok és emlékművek a 19-20. századból (I. rész)

Zrínyi VII. Miklós (1620–1664) politikusként, hadvezérként, hadtudósként és költőként meghatározó szereplője a magyar hadtörténetnek és kultúrának. Katonai tevékenységét élénk külföldi figyelem kísérte és még életében a törökellenes harcok nemzetközileg ismert alakjává vált, a halálát követő évszázadokban pedig helyet kapott mind a magyar, mind a horvát kulturális emlékezetben. Jelen bejegyzésben röviden bemutatásra kerül ennek az emlékezetnek 19-20. századi megnyilvánulása egyes korabeli szobrokon, emlékműveken keresztül. 

Csáktornya és maga a Muraköz kiemelt fontosságúvá vált a Zrínyi-emlékezet szempontjából. Ez annak is köszönhető, hogy a terület a család birtokában volt a 16–18. század között, illetve Zrínyi Miklós Csáktornyán született 1620. május 3-án, valamint 1664. november 18-án a nem messze elterülő kursaneci erdőben lelte halálát. A neoabszolutizmus időszakát leszámítva Csáktornya közigazgatásilag Zala megyéhez tartozott egészen 1918-ig, így a dualizmus időszakában főleg magyar kezdeményezésekkel folytak a különféle Zrínyi-megemlékezések, melyek az 1880-as évektől rendszeressé váltak. A megerősödő kultusz eredményeként a költő és hadvezér nevét viselte a helyi önképzőkör, kút, szálloda és kávéház is és felmerült az igény egy méltó emlékoszlop felállítására is. 

A Zrínyi-emlékoszlop 1904-ben készült el a muraköziek közadakozásából és Festetics György támogatásával. Az Ároky Aladár és Szászy Gyula által készített emlékművet ugyanebben az évben, június 12-én avatták fel ünnepélyes keretek között, helyi méltóságok, valamint a Magyar Tudományos Akadémia, a Történelmi Társulat, a Kisfaludy - és a Petőfi Társaság képviselőinek jelenlétében. A nyolc méter magas oszlop alsó részén Zrínyi Miklós bronz domborművét helyezték el címerével, valamint magyar nyelvű feliratok kerültek fel, úgy mint „Gróf Zrínyi Miklós a költő és hadvezér”; „Ne bántsd a magyart!”; hátoldalán pedig: „Híremet nemcsak keresem pennámmal, Hanem rettenetes bajvívó szablyámmal!”. Az emlékoszlop tetejét bronzból öntött turul (horvát leírásokban sas) ékesíti, amely szablyán és lírán, kitárt szárnyakkal áll. Ez az emlékmű napjainkban is megtalálható a ma Horvátországhoz tartozó Csáktornyán, a Köztársaság téren. 


A csáktornyai Zrínyi-emlékmű 1904-ben. (Vasárnapi Újság, 51. évf. 25. szám)

Pest-Budán már az 1820-as években tervben volt a magyar hősöknek szánt csarnok felállítása, amely végül a Nemzeti Múzeummal valósult meg. Az ide került mellszobrok között kapott helyet Izsó Miklós 1869-es, fehérmárványból készült alkotása Zrínyi Miklósról. Érdekesség, hogy Izsó együtt működött Vay Miklóssal annak az 1864/65-ben elkészült Zrínyi-szobornak a megalkotásában, amely a bécsi Heeresgeschichtliches Museum (Hadtörténeti Múzeum) hősi csarnokában látható és bár a szigetvári hőst kellene ábrázolnia, arcvonásai és megjelenése mégis egyértelműen annak dédunokáját, az 1664-ben elhunyt költő és hadvezért tükrözik. 

1904-ben végre befejeződtek az Országház építési munkálatai. A nemzeti szimbolika számára is központi épület homlokzatát a magyar történelem jeles személyei ékesítik, így többek között a Kiss György által készített, egészalakos Zrínyi Miklós-szobor, amely az Országház északi (felsőházi) szárnyán, díszes baldachin alatt foglal helyet. 

A magyar katonai erényeket is hirdető Zrínyi-kultusz a két világháború közötti időszakban ismét megerősödött, melynek hatására további egészalakos szobrok kerültek kilátásba. A kultuszminisztérium megbízásából Horvay János szobrászmester két szobor tervezetét készítette el, egy álló és egy ülő alakosét. Az álló szobrot a Magyarországhoz 1941-ben visszakerült Csáktornyára szánták, míg az ülő a budai várnál, a Halászbástya előtti boltíven került volna elhelyezésre. Az 1943-ra elkészült szobrok elhelyezése azonban a második világháború eseményei miatt csak jóval később kerültek sorra, így a Csáktornyára szánt alkotást csak 1964-ben állították fel Szigetváron (a Deák Ferenc téren), a költő halálának 300. évfordulóján. Az ülő alakos szobor az akkori Bocskai István Hadapródiskola Hűvösvölgyi úti épületébe került valószínűleg még a háború vége előtt és ott is maradt egészen a Honvédelmi Minisztérium alá tartozó objektum 2008-as felszámolásáig, amikorra a szobor pontos története gyakorlatilag feledésbe is merült. Az idő közben rákerült réztáblán is tévesen a 16. században élt Tinódi Lantos Sebestyén neve szerepelt. 

Zrínyi Miklós szobra a Hadtörténeti Múzeum udvarán (Horvai János alkotása, 1943)

Az alkotás 2008-ban átkerült a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Díszudvarán található mai helyére, valódi kilétére pedig ezt követően fény is került és Zrínyi Miklós mai kulturális emlékezetének részévé vált. A szobrot 2020. május 3-án, a költő és hadvezér születésének 400. évfordulóján ünnepélyes keretek között megkoszorúzták.