Alfred Candidus Ferdinand zu Windisch-Grätz

Alfred Candidus Ferdinand zu Windisch-Grätz

 

Alfred Candidus Ferdinand zu Windisch-Grätz herceg 1787. május 11-én született az akkor még osztrák fennhatóság alatti Brüsszelben. A család egészen a 11. századig tudta visszavezetni családfáját. Az ifjú herceg gondos nevelést kapott, amely különösen a katonai tudományokra terjedt ki. 1804-ben főhadnagy lett egy dzsidásezredben, 1813-ban már ezredes volt. 1826-ban vezérőrnagy, 1833-ban altábornagy lett, 1840-ben csehországi főhadparancsnokká nevezték ki. 1815-ben feleségül vette Eleanore Schwarzenberg hercegnőt, Felix Schwarzenberg hercegnek, a későbbi miniszterelnöknek a testvérét.

Születése és neveltetése egyaránt a birodalom hagyományos rendi szerkezetét megőrizni kívánó arisztokrata csoportjához kötötte, s idegenkedett minden változástól, ugyanakkor a birodalom rendi, föderalisztikus átszervezésének híve volt. 1848. március 13-án a bécsi forradalom után őt bízták meg a rend helyreállításával, ám miután az udvar viszonylag gyorsan engedett a felkelők követeléseinek, e megbízatás is érvényét veszítette. Június 16-17-én ő verte le a prágai forradalmat. A rendcsinálás erélyességéhez járult egy magánéleti tragédia is: a forradalom első napján egy eltévedt golyó megölte feleségét.

Az október 6-i bécsi forradalom után Ferdinánd császár október 16-án tábornaggyá és – az itáliai hadsereg kivételével – a cs. kir. hadsereg főparancsnokává nevezte ki. Október 31-ére csapatai visszafoglalták Bécset. 1848 decemberében Magyarország ellen indult, s a téli hadjáratban a Tiszáig elfoglalta az országot. 1849. január 5-én bevonult Budapestre, ám győzelmeit nem tudta kihasználni. 1849. február 26-27-i kápolnai győzelme után is ez történt. I. Ferenc József röviddel ez után – de nem ennek következtében – adta ki az olmützi oktrojált alkotmányt; amely felszámolta volna a tartományi és rendi különbségeket a birodalmon belül. Ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy a herceg katonai sikerei nem a birodalom általa óhajtott, föderalisztikus átszervezését, hanem a sógora, Schwarzenberg által képviselt centralizáló koncepció megvalósítását szolgálják.

Az 1849. tavaszi hadjáratban elszenvedett első vereségek (Hatvan, Tápióbicske, Isaszeg) után április 12-én Ferenc József leváltotta Windisch-Grätzet a fővezérségről. A herceg bukása után egy időre visszavonult a közügyektől, s csak az ötvenes évek közepén jutott újra szerephez. Ez azonban már messze volt a korábbiaktól; néhány, többé-kevésbé fontos diplomáciai kiküldetésen kívül nem sikerült a birodalmi politika formálásában részt venni. Schwarzenberggel is megromlott a viszonya, s annak halála után sem tudott Ferenc József bizalmasai közé emelkedni. Amikor közeledni érezte végét, felvette díszegyenruháját, feltűzte össze kitüntetését, s egy karosszékben ülve, egy fényesen kivilágított teremben, családja és cselédsége által környezve, 1862. március 21-én Bécsben érte a halál.

Kép: Alfred Candidus Ferdinand zu Windisch-Grätz, tábornagy, az Itálián kívüli cs. kir. csapatok főparancsnoka - Josef Kriehuber litográfiája