(1643 vagy 1652 – 1703)



A később Európa legbátrabb asszonyaként emlegetett grófkisasszony Zrínyi Péter és Frangepán Katalin lányaként született a legújabb kutatások szerint 1652-ben (régebben 1643-ra tették). 

A tősgyökeres horvát szülők gyermeke kiváló nevelést kapott, legalább négy nyelven beszélt, fennmaradt levelei gyakorlott íráskészségről tanúskodnak. Mindez nem a véletlen műve volt, hiszen édesanyja kora egyik legműveltebb asszonyaként ügyelt arra, hogy gyermekei megfelelő képzésben részesüljenek.

Ilona korai éveit a Zrínyiek tengermelléki birtokain, elsősorban Ozalj várában töltötte, majd nagybátyja, Miklós horvát bán halála után költözött át a család Csáktornyára, ahol azonban nem sokáig maradt, mivel 1666. március elsején feleségül ment az ekkora már katolizált I. Rákóczi Ferenchez. Ezzel a friggyel anyósa, a mélyen vallásos Báthory Zsófia igyekezett biztosítani fia helyét a magyar királyságbeli arisztokráciában, melyet a katolikus és udvarhű házból származó lánnyal való frigy megerősíthetett. A fiatal házasok az esküvő után Sárospatakra költöztek, ahol kialakíthatták saját udvartartásukat.

Már a házasság első évében megszületett az első gyermek, aki apai nagyapja után a György nevet kapta, azonban a kisfiú még csecsemő korában meghalt. 

A Wesselényi-féle összeesküvés az ifjú Rákócziné életét is felforgatta; bár férje életét jelentős anyagi áldozatok árán, és váraikban császári katonák elszállásolásának kötelezettségével meg tudta menteni a jó udvari és jezsuita kapcsolatokkal rendelkező özvegy fejedelemasszony, ami családja többi tagjáról nem volt elmondható. 

Édesapja, Zrínyi Péter és nagybátyja, Frangepán Ferenc vérpadon végezte, édesanyját, Frangepán Katalint szinte egy szál ruhában, kincseitől megfosztva, katonai őrizet alatt hurcolták el Csáktornyáról kishúgával együtt. Három évvel később elmeháborodottan, mindenéből kiforgatva fejezte be hányatott életét egy grazi kolostorban. Kishúgát, Aurórát egy klagenfurti zárdába adták, fivérét, Jánost császárhű katonának nevelték.

Ilona számára vigaszt nyújthatott, hogy 1672-ben újra anyai örömök elé nézhetett, ekkor született meg Julianna lánya, akit 4 évvel később követett Ferenc nevű fia. A várva várt fiúörökös megszületésének nem örülhettek sokáig a szülők, mivel pár hónappal később, 1676 júliusában meghalt az apa. 

Az özvegy kijárta, hogy nála maradhassanak gyermekei, ő nevelhesse őket, így a hatalmas Rákóczi birtokokat is ő igazgathatta. Anyósához költöztek Munkácsra, azonban az idősödő nagyasszonynak nem tetszettek menye elképzelései, ezért hamarosan Borsiba, majd Sárospatakra tette át székhelyét a gazdag grófné.

Ekkoriban ismerkedhetett meg Thököly Imrével, akivel 1678-ban kezdett el levelezni, mivel a kurucok fogságába esett bátyja, a Munkácsra látogató János. 1680 februárjában személyesen is találkoztak, de a frigyre csak jóval később került sor; az azt mindenáron megakadályozni akaró anyós halála után, de még az uralkodói engedély megérkezte előtt, 1682. június 15-én, Munkácson tartották meg az esküvőt. 

1682-ben nem csupán közös életük kezdődött meg, hanem Thököly felső-magyarországi fejedelemsége is, amelynek egyik jelentős alapja volt a házassággal a kuruc király kezébe került Rákóczi birtokok erőforrásainak felhasználása is.  A következő évben meginduló nagy oszmán hadjárat sorsa Kahlenbergnél eldőlt és ezzel együtt Thököly szerencsecsillaga is hanyatlani kezdett. Bár törekedett a megegyezésre, erre az egyre jobb pozícióban lévő bécsi udvar már nem volt hajlandó és nem csupán a Hódoltság ellen indultak meg a császári csapatok, hanem a Felvidéken is jelentős eredményeket értek el. Sorra foglalták el a kuruc kézben lévő várakat, Thököly hatalmi bázisa egyre inkább gyengült, amíg a váradi pasa le ne fogatta és ezzel ki nem iktatta őt a hatalmi játszmából.

A Munkács várába visszaszorult Zrínyi Ilona több évig kitartott (1685-1688), de végül kénytelen volt feladni az erősséget. Elérte, hogy amnesztiát kapjanak a védők és azt is, hogy gyermekei ne veszítsék el birtokaikat. Ezért cserébe azonban Bécsbe kellett menniük, ahol a megállapodást megszegve elvették tőle Juliannát és Ferencet. Fiával soha többé nem találkozhatott.

A zernyesti csatában (1690. aug. 21.) foglyul ejtett Heissler tábornokért cserébe Thököly kiválthatta Bécsben őrzött feleségét, aki az 1692. évi fogolycsere után csatlakozott a kuruc emigráció tagjaihoz. Az 1693-1694-es években tartózkodási helyük Pozsarevác és Nándorfehérvár volt. 1694-ben született meg a fejedelmi pár lánya, Zsuzsanna, de ő, csakúgy, mint az 1683-ban született nővére, Erzsébet is, kiskorában meghalt. 

A karlócai béke értelmében a Thököly-emigrációt az Oszmán Birodalom belsejében telepítették le; itt Nikomédiában, a mai Izmitben halt meg Zrínyi Ilona 1703. február 18-án, majd pedig Konstantinápolyban, a Szent Benedek templomban temették el. Hamvait 1906-ban Kassán, a Szent Erzsébet-székesegyházban helyezték örök nyugalomra.