Zrínyi Miklós – Levélszemelvény

Zrínyi Miklós levelezésével foglalkozó írásunk egy, a többi közül kiemelkedő levélt mutat be. Üzeneteit a költő és hadvezér nagy műgonddal írta meg, követve a levélírás irodalmi műfajának követelményeit, melyek már az ókori Rómában kialakultak, majd a közép- és kora újkorban is tovább éltek. Zrínyi leveleinek így nem csak történelmi, hanem sokszor irodalmi értékük is van, és ez igaz a Nádori emlékirat-ként elhíresült levélre is. Ezt a dokumentumot Thaly Kálmán publikálta 1868-ban a Századok lapjain, melyet állítása szerint a Rákóczi-Aspermont-Erdődy levéltárban talált Vasvörösváron [ma Burgenland/Őrvidék, Ausztria], ám ez a későbbiekben soha nem került elő. Thaly az általa elnevezett levelet 1653 novemberére datálta, amelyet szerinte Zrínyi saját nevében, magát saját szolgájának kiadva írt, vagy fogalmazott meg II. Rákóczi György erdélyi fejedelem számára. A levél történelmi jelentősége abban áll, - amennyiben Thaly datálása helyes - hogy ez lehetett az a levél, melyben Zrínyi az erdélyi fejedelem támogatását kívánta megnyerni nádorrá választása érdekében. Pálffy Pál nádor ugyanis ekkor már súlyos beteg volt (1653 november 26-án Pozsonyban halt meg). Zrínyi a fejedelemnek a nádori (palatinusi) tisztségre és a lehetséges jelöltekre vonatkozólag a következőket írta:

„… Igy lévén, kegyelmes uram, ez az dolog, és mivelhogy ennek a jó palatinusunknak halála immár az ajtaját kolompozza, s reméntelen élte, hogy ha az Isten csudákat nem akarna csinálni: minden jó magyarnak tartozása az, hogy arrúl gondolkodjék, hogy ennek halála után oly successor legyen, a ki hazájának jót és egyességet, ellenséginek veszedelmet hozzon. Illeti bizony ez a jó gondolat minden jó magyart, de annál inkább nagyságodat, mennyivel nagyságod jobb és nagyobb a többinél, és mennyivel inkább nagyságoddal való jó correspondentiábúl áll az palatinusságnak jó viselése. ...

... Ez az generalis gondolkodás viszen minket particularis elmélkedésre; és szükség néznünk az subjectumokat, kik hazánkban erre valók vannak, az hol bizony, szégyenünkkel meg kell vallanunk, hogy egy sincs érdemes országunkban erre az tisztre; és ebbűl látjuk Istennek nagy rajtunk való haragját, hogy mentül nagyobb a szükségünk, annál kevesebb subjectum vagyon, a ki azt helyrehozhatná. Vannak ugyan némellyek, a kik értelemmel minden dolgokat felérnek: de viszont, ha azt az ő bölcsességeket operatióra avagy cselekedetre kellene tenni, nem tudnak semmit véghez vinni; és ilyen 571 (Csáky László), ilyen 222 (Csáky István). Nem kell az ilyen nagy magistratusokra oly embereket elővinni, a kik nem adtak magokrúl valami cselekedettel való bizonyságot; de mit cselekedtek ezek, az kirül bizonyos argumentumot vehetnénk elegendőségekrűl? Vannak ismég mások, a kik sem cselekedni, sem elmélkedni magoktúl, de sőt mások által sem tudnak, hanem éppen csak másokra támasztják magokat, és ha azok tőlök elesnének: szintén úgy járnának, mint az oktalan papok, a kik könyveket elvesztvén, semmit nem tudnak; és ilyen közönséges itélet szerént 435 (Wesselényi), a melynek ha 440 (Pucheim) tudományt nem ad és instructiót, nem röpülhet. Vannak ismég olyanok, a kik tudnának szolgálni, ha az privatum commodum be nem kötné nekik az szemeket, és az ilyenek az ország minden dolgait magok hasznokra forgatnák; és ilyen 1653 (Nádasdy). De nagyságos uram, ezek mind bálványozók és az aranyborjút imádják, és ezeknek Istenek, nem hazájok java, nem szabadsága: hanem mindezek felett 219 (érsek). Nem kell azért errül sokat irnom és explicálnom nagyságodnak, mert minden kicsiny rend is isméri, valaki a kígyót fullánkjárúl, az csigát nyálárúl megismérheti..… (forrás: Széchy Károly: Gróf Zrínyi Miklós 1620-1664.)

Jan Thomas: Zrínyi Miklós portréja

A szöveget részben titkosírással írták, főként bizonyos neveket, amelyeket számokkal helyettesítettek. Ezek feloldását Széchy Károly saját kiadásában zárójelben közölte. A szöveg érdekessége, hogy megjelennek benne a későbbi nádor-jelöltek. Mivel a bécsi udvar az 1655-ös országgyűlésen végül  nem Zrínyit jelölte nádornak, így a horvát bán személyes véleménye ellenére Wesselényi Ferencet támogatta, aki aztán haláláig, 1667-ig viselte ezt az országos méltóságot.

A levéllel kapcsolatban azonban a történettudományban egy súlyos probléma is felmerült, történetesen annak eredetisége. Thaly Kálmánról ugyanis bebizonyosodott, hogy élete vége felé több történeti dokumentumot is hamisított, így – mivel e levél eredetije mindmáig nem került elő – felmerült annak lehetősége is, hogy hamisítvány lehet. 2000-ben R. Várkonyi Ágnes érvelt Az elveszett idő. Zrínyi Miklós nádori emlékirata? című tanulmányában Zrínyi szerzősége ellen, Urbán Péter azonban doktori disszertációjában kifejtette, hogy filológiai szempontból nem zárható ki Zrínyi Miklós szerzői mivolta. Megállapította továbbá, hogy a levél egykorú, a nyelvezete alapján egyértelműen a 17. századra keltezhető. A levél szerzőségéhez kapcsolódó tudományos vita tehát máig lezáratlan maradt.

Hivatkozott tanulmányok:

Urbán Péter: Fejezetek a magyar politikai publicisztika 17. századi történetéből. PPKE Irodalomtudományi Doktori Iskola, 2018. https://btk.ppke.hu/uploads/articles/7430/file/urban_peter_disszertacio.pdf

R. Várkonyi Ágnes: Az elveszett idő. Zrínyi Miklós nádori emlékirata? Hadtörténelmi Közlemények; 2000. 2. szám; 269-328. o.
http://real-j.mtak.hu/5171/1/HadtortenelmiKozlemenyek_2000.pdf

A levél teljes szövege:

Széchy Károly: Gróf Zrínyi Miklós 1620-1664. IV. kötet; 1896.  http://mek.niif.hu/05800/05842/html/4kotet/index.htm#d1e4945