Zrínyi Miklós: Tábori kis tracta

A költő és hadvezér e hadtudományi munkája számunkra töredékesen maradt meg, feltehetően soha nem fejezte be. Az utókor viszonylag későn, a 19. század elején fedezte fel a Tábori kis tractát, melynek autentikusnak tartott verziója a Bónis-kódex lapjain található az Országos Széchényi Könyvtárban. Ezt a kódexet Bónisné Pogány Karolina adományozta a könyvtár számára 1855-ben. A kódex Zrínyi Miklós összes prózai munkáját tartalmazza, többnyire azok írásának kronológiai sorrendjében. Ezek között az utolsó munka a Tábori kis tracta.

A kódexről gróf Dessewffy József készíttetett másolatot, ezt már 1819-ben Kazinczy Ferenc, Zrínyi munkáinak kiadója is olvashatta, valamint Dessewffy titkára, Dulházy Mihály is írt a kódex lapjain található Zrínyi művekről 1821-ben a Tudományos Gyűjtemény lapjain. A mű először 1852-ben jelent meg nyomtatásban a Kazinczy Gábor (Kazinczy Ferenc unokaöccse) szerkesztette Zrínyi kötetben, mely az egykori horvát bán összes prózai munkáját tartalmazta.

A mű két nagyobb részre osztható. Az első része 13 fejezetre tagolódik, melyekben részletesen külön szó esik a lovasság, a gyalogság, a tüzérség, a műszaki- és hadtápcsapatok összetételéről, szervezeti felépítéséről egy ideális, 24.000 fős hadseregben. Érdekességként kiemelhető, hogy ebben a hadseregben Zrínyi viszonylag nagyszámú, 6000 főt kitevő lovassággal számol és 18.000 gyalogossal zárt (azaz erdős, hegyes, vizekkel határolt) terepen. Földrajzi akadályoktól mentes hadműveleti területen azonban már egy 36.000 fős sereget tart ideálisnak (ebből 24.000 gyalogos és 12.000 lovas). Mindkét fegyvernemet ezredekre osztja, tíz, 120 fős “zászlóval”, mai értelemben századdal. Itt a gyalogos-századok 40, Zrínyi szóhasználatában kopjával, valójában pikával felszerelt katonából és 80 muskétásból állnának. A lovasság fegyverzetéből ezzel szemben teljesen hiányozna az általa használhatatlannak ítélt kopja, lovasait egységesen egy karabéllyal, két pisztollyal, egy karddal - amely lehet pallos vagy hegyestőr -  (altiszteknél és tiszteknél elöl-hátul zárt, közlovasoknál csak elől védő) mellvérttel és sisakkal szereltetné fel. Ebben a szervezeti felépítésben meghatározza a (mai értelemben vett) főtisztek, tisztek és altisztek feladatait is. Az egyéb csapatnemek fölé szintén külön főtiszteket, “generálokat” rendel. A gyalogság és a lovasság fölé külön parancsnokokat (szintén “generál” szóval nevezi meg őket) nevezne ki, akik egyben egy-egy ezred parancsnokai, valamint a “fő-generál”, akit Zrínyi a hadnagy szóval kíván megnevezni, és annak helyettese szintén ellátja egy-egy lovasezred parancsnokságát.

Külön fejezetekben értekezik a katonaság fizetéséről, ruhával és fegyverrel való ellátásáról és a sereg élelmezéséről, a hadtáp kérdéseiről. A mű újszerűsége is ebben rejlik, mivel Zrínyivel ellentétben a korszak hadtudományi írói csak ritkán, és sokszor felületesen foglalkoznak a seregek élelmezésének, fizetésének és a hadtáp szállításának kérdéseivel, míg a horvát bán ennek megszervezésének megoldására is tesz javaslatot. Az első rész XIII. fejezete a nagyobb, 36.000 fős sereg szervezeti felépítéséről szól, illetve kifejti, hogy ennél nagyobb sereg szerinte legfeljebb 48.000 fős legyen, és ezt is több menetoszlopban célszerű mozgatni.

A mű második, rövidebb része egyértelműen befejezetlen, alapvetően a katonai táborok elrendezéséről szól külön a lovassági és gyalogsági szálláshelyek kijelölésével és azok méreteivel. Ehhez a Németalföldön működő Adam Freytag hadmérnök Architectura Militaris nova et acuta című munkájára alapoz. A mű a katonai táborok megerősítése mikéntjének taglalásánál szakad meg. Azonban feltételezhető, hogy a mű e második része már külön munkának volt szánva, mivel számadatai és nyelvezete nem egyezik meg a mű előző részeivel. Valószínűsíthető, hogy a mű jelenlegi formában egy poszthumusz összeállítás Zrínyi Miklós jegyzeteiből, mintsem egy egységes mű.

Zrínyi e munkájának pontos műfaji meghatározása nem történt meg, többnyire hadtudományi traktátusnak, hadi- vagy tábori rendtartásnak (Feldordnung), illetve szolgálati szabályzatnak (Dienstreglement) tartják, attól függően, hogy Zrínyi életművében milyen szerepet tulajdonítanak neki. Annyi bizonyos, hogy a Tábori kis tracta egy alapvetően offenzív feladatokra felállított hadsereg szervezetével, ellátásával foglalkozik.

A keletkezési idejének meghatározása is problémás. A régebbi kutatások 1646 körülre tették, Zrínyi birodalmi Generalfeldwachtmeister-i kinevezése utánra, mely így katonai feladataihoz készített saját használatú kézikönyve lett volna. Az újabb kutatások szerint már inkább a mű 1660-as években való írását valószínűsítik, mivel Zrínyi, mint horvát bán ekkor már nagyobb, több ezres sereget is vezethetett, így például a téli hadjáratban általa vezetett nagyjából 26.000 fős sereg megszervezése már késztethette a mű megírására.


Ifj. Cornelius van Dalen - Zrínyi Miklós (1663-64)