(1621. jún. 6., Verbovec – 1671. ápr. 30., Bécsújhely)


Zrínyi portrésorozatunk folytatódik, ezúttal a költő-hadvezér fivérével. Zrínyi Péter 1621. június 6-án született Verbovecen; édesanyja, Széchy Magdolna nem sokkal később meghalt. Édesapját, Zrínyi Györgyöt 1626-ban vesztette el. A szülők halála után gyámok nevelték őt és bátyját, Miklóst, legfőbb gyámjuk – az uralkodó mellett – Pázmány Péter lett, aki Grazban, Nagyszombatban és Bécsben taníttatta őket. Külföldi tanulmányútjuk után hazatérve megosztoztak a családi örökségen, így Péter kapta a Szávától délre fekvő és a tengerparti birtokokat. 

1641-ben vette feleségül Frangepán Katalint, aki az egyik legősibb horvát família leszármazottja volt. Házasságukból négy gyermek született: János, Ilona, Judit Petronella és Auróra Veronika.

1646-ban Légrád mellett aratta egyik legnagyobb győzelmét a török felett. 1647-ben, amikor bátyja elnyerte a horvát báni tisztséget, Péter a horvátországi szerbek kapitánya lett. 1648-ban még részt vett a harmincéves háborúban a svédek ellen harcolva. 1650-ben a bihácsi török erők Horvátországban pusztítottak, erre viszonzásul Zrínyi is betört Boszniába, ahonnan zsákmánnyal és foglyokkal tért vissza. Az udvar nem nézte jó szemmel az ilyen akciókat, ezért – egy időre – megfosztották minden tisztségétől a horvát kapitányt.

Az 1663-ban kitörő Habsburg-Oszmán háborúban Zrínyi Péter Károlyváros közelében megverte a boszniai pasát, melyről felesége is megemlékezett horvátul egy históriás énekben (Ének Čingič pasa betöréséről). 

A vasvári béke (1664) megkötése után általánosnak mondható elégedetlenség élére állt az év őszén bátyját elvesztő Péter, aki Miklós utóda lett annak horvát báni tisztségében (1665). 

Bátyja halála után Csáktornyára költözött, igyekezett átvenni Miklós egykori birtokai felett az irányítást sógornőjétől, Löbl Mária Zsófiától, akivel több éven át tartó vitába is keveredett, amelynek egyik pontján, 1670 márciusában távozásra szólította fel az özvegyet.

1666-ban feleségül adta lányát, Ilonát I. Rákóczi Ferenchez, akit igyekezett megnyerni a mozgalomnak. Az esküvő szervezése kiváló álcát biztosított a találkozókra, megbeszélésekre, ahol még szorosabbra vonták együttműködésüket az elégedetlenkedők.

1666 decemberében az elégedetlenkedők aláírták szövetségleveleiket, ám nem sokkal később 1667. márciusában meghalt az összeesküvés névadója, Wesselényi Ferenc nádor. Az év áprilisában Nádasdy Ferenc országbíró a nádori hivatal elnyerése érdekében már jelentett az észak-magyarországi felkelésről Bécsbe; kapcsolatai révén mentegetni igyekezte magát és felajánlotta közvetítését.

1668 októberében Széchy Mária, Wesselényi özvegye és a felkelés vezetésében élen járó Lessenyei Nagy Ferenc engedélyével Bory Mihály kiadta az összeesküvők névsorát Rottal Jánosnak, a magyarországi ügyek bécsi irányítójának, sőt, az év végén Széchy Mária a leendő felkelők teljes irattárát kiadta az udvarnak, ahol lemásolták őket, majd visszaküldték az eredeti iratokat Wesselényinének.

1669 nyarán Zrínyi is vallott Rottalnak az országbíróval szemben érzett ellenszenvéről, majd a következő év tavaszán elkezdte gyűjteni hadait elvileg az oszmánok ellen, de eredetileg a felvidéki lázadók megsegítésére. Ekkorra tehető Zrínyi pálfordulása; megérezte, hogy gyanúba keveredett, ezért megpróbálta tisztára mosni magát. Zichy István tárnokmesternek küldött levelében azt írta, hogy azért küldött követet a törökökhöz, hogy kipuhatolja szándékukat, támogatnának-e egy Habsburg-ellenes megmozdulást, mert akkor ezt azonnal jelentené Bécsbe.  Egy másik levelében felajánlotta szolgálatait az udvarnak, feltételeket szab, amelyeknek teljesülése után hajlandó fegyverrel is a felkelők ellen fordulni.

Bécsbe küldte Borkovich Márton pálos püspököt, majd Forstall Márk Ágoston-rendi szerzetest is, hogy bizonyítsák császárhűségét, felajánlotta, hogy az udvarba küldi fiát, Jánost. Hiába tette meg ezeket a lépéseket, Bécsben ekkorra már tisztában voltak a mozgalomban betöltött vezető szerepével és elszánták magukat a legsúlyosabb büntetésre.

A horvát bán és sógora, Frangepán Ferenc Bécsbe indult április 13-án, hogy feladják magukat és kegyelmet kérjenek, de útjuk a bécsújhelyi börtönbe vezetett, ahol több mint egy évet raboskodtak, majd’ 13 havi fogság után felségárulás vádjában bűnösnek találták és halálra ítélték őket. A kivégzésre 1671. április 30-án került sor Bécsújhelyen.

Zrínyi Péternek irodalomtörténeti jelentősége is van, hiszen ő fordította horvátra a Szigeti veszedelmet.