A keresőben azok a keleti hadműveleti területen, a történelmi Magyarország területén, a nyugati hadműveleti területen, illetve nyugati hadifogságban elesett, hősi halált halt katonák adatai találhatóak meg, akik a korabeli katonai veszteségi nyilvántartásokban szerepelnek. Terveink szerint, a kutatási eredmények tükrében folyamatosan bővítjük az adatbázist és a polgári vagy egyházi anyakönyvek, valamint egyéb hiteles dokumentumok alapján egészítjük ki a listát. A honlapon jelenleg csak a hősi halált halt katonák adatai érhetőek el, de fontos tisztázni néhány alapfogalmat:
A katonai veszteség
A veszteség fogalmát sokszor kizárólag a harcban hősi halált halt katonákra érti a közvélekedés. A veszteség ezzel szemben kiterjedtebb fogalomkör. Veszteség alatt értjük azt, amikor a katona valamilyen oknál fogva harcképtelen állapotba kerül és a szolgálat ellátására, bevetésre nem alkalmazható. Ennek értelmében az „elesett”, „meghalt”, „eltűnt”, „megsebesült”, „sérült”, „beteg”, „hadifogságba jutott” fogalmak alatt értjük a veszteség körét. A korabeli megfogalmazások különbséget tettek az „elesett” és a „meghalt” fogalmak között is. Így például „elesett” az, akit harc közben ért a halál és „meghalt” az, aki például közúti balesetben vagy vasúti szerencsétlenségben vesztette életét. Ettől függetlenül a hadműveleti területen „meghalt” kategóriába sorolt katonák is hősi halotti minősítést kaptak. Véres veszteségnek nevezték a harcban meghalt, harcban megsebesülteket. De a háborúban szerzett sebesülés vagy ott szerzett betegség következtében a háború befejeződése után elhalálozott katonákat is hősi halottnak tekintették. A veszteség fogalmának legképletesebb megjelenése a második világháborús veszteségi karton előoldalán látható.
A veszteségi dokumentumok őrzési helye a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Központi Irattár.