Horváth Sándor, vitéz, főhadnagy (posztumusz őrnagy)

(VIII. parcellarész – 10. sor – 6. sírhely)

Simaháza, 1915. február 2. – Mecseknádasd, 1957. augusztus 6.

Rendfokozatai:

Próbaszolgálatos hadnagy           1942. április 24.

Hadnagy                                      1942. október 1.

Főhadnagy                                   1943. november 18.

Posztumusz őrnagy                      1992

 

Beosztásai:

1942 a magyar királyi 35. honvéd gyalogezred páncéltörő ágyús század parancsnoka

1946. június 2-án Budapesten a Szovjet Központi Hadseregcsoport katonai bírósága – mivel a fosztogató szovjet katonákkal szemben ellenszegült – 10 évi javító-nevelő munkatáborban letöltendő szabadságvesztésre ítélte, 1953. december 3-án szabadult.

1992-ben rehabilitálták és posztumusz őrnaggyá léptették elő

 

Fontosabb kitüntetései:

Magyar Tiszti Arany Vitézségi Érem 2. kitüntetettje

Magyar Koronás Bronzérem hadiszalagon, kardokkal

Bátorsági Érem

Tűzkereszt I. fokozata négy sebesülési pánttal

1942. december 16-án a magyar királyi 35. honvéd gyalogezred rohamjárőr parancsnokaként, alakulata gyevicai védőállásának előterepén egy ellenséges járőr lesállásból rajtaütött és elhurcolta a Donon túlra. Kihallgatása közben egy szovjet századparancsnoki földerődöt – a tőle elvett és az asztalon heverő egyik kézigránátot észrevétlenül begyújtva – felrobbantott, az ott levőket megsemmisítette, ő maga idejében kirohant és egy szembe jövőtől géppisztolyt zsákmányolva, a Don jegén átlopódzva, másnap hajnalban jelentkezett ezrede parancsnokságán.