Laczhegyi Zoltán, vitéz, ezredes

(VIII. parcellarész – 11. sor – 7. sírhely)

Sajókeresztúr (ma Bethlenkeresztúr), 1889. szeptember 23. – Budapest, 1938. április 28.

Rendfokozatai:

Zászlós            1910. szeptember 1.

Hadnagy         1913. május 1.

Főhadnagy      1915. március 1.

Százados         1918. november 1.

Őrnagy            1928. november 1.

Alezredes        1936. június 13.

Ezredes           1938. április 27.

 

Beosztásai:

A császári és királyi 101. gyalogezreddel a háború kitörésekor előbb a szerb, majd az orosz harctérre vonult ezredével és végigküzdötte 1914 decemberéig az összes harcokat. Többször volt beteg a világháború alatt, de végigharcolta a Nagy Háborút. Felgyógyulása után mindig visszakerült a frontra. 1915-ben az orosz harctéren, majd 1916-ban olasz fronton szolgált. Részt vett a Hétközség fennsíkján lezajlott összes ütközetben úgyszintén a Tatár-szoros körül lezajlott összes harcban. A háború végén a IV. zászlóalj parancsnoka is volt. A világháború után a Nemzeti Hadseregben vezérkari tisztként szolgált és a szolnoki 10/II. zászlóalj parancsnoka volt.

 

Fontosabb kitüntetései:

Mária Terézia Katonai Rend lovagkeresztje

Osztrák Császári Vaskorona Rend III. osztálya hadidíszítménnyel, kardokkal

Katonai Érdemkereszt III. osztálya hadidíszítménnyel, kardokkal

Bronz Katonai Érdemérem hadiszalagon, kardokkal

1915 áprilisában a Gusina-magaslat ellen intézett orosz támadás visszaverése alkalmával a császári és királyi 101. gyalogezred I. zászlóalja segédtisztjeként öntevékenyen átvette a parancsnokságot, személyes bátorsággal a csapatot kitartásra bírta és egy tartalékban lévő századot, a zászlóaljparancsnok parancsai ellenére, teljes sikerrel vezetett ellentámadásra.